Félidő

Mérföldkőnek számít a huszadik, félidős hét? Nem számít. Ha eddig vigyáztál magadra és a csemetédre, akkor a második fordulóban is ezt fogod tenni. Nem vagyok gyakorlott anyuka, se védőnő, se orvos, se bába, csak egy hasonló cipőben járó kismama, aki megannyi furcsaságot lát a világban. Sosem értettem azon nőket, akik cigivel a kezükben készülnek az anyaságra. Lehet, hogy ez valakinek ítélkezés, hát legyen, de tényleg nem fér a fejembe, hogyan lehetséges az, hogy én képes voltam leszokni a dohányzásról, más pedig olyan könnyedén szívja, hogy nem gondol a születendő picire? Nem hiszem el, hogy nem világosította fel őket a nagyvilág,- legyen internet vagy védőnő, akárki - a füst ártalmas a gyerekre akkor is, ha a méhben van? Nekem senki ne mondja, hogy nem tudja letenni a szenvedélyét, mert ez egy baromság. Nekem is ment, és sok más embernek is, akikben van akarat erő és kitartás. Nem próbálgatni kell, hanem csinálni! Nekem semmi bajom a füstölgő társadalommal, hiszen én is közéjük tartoztam, tudom, milyen remek rituálé a kávé mellé, vagy akár a szünetedben elszívni nyugodtan egy szálat, vagy a sör, bor mellé, egy jó kaja után, és még sorolhatnám. De egyenesen dühít, ha kismamát látok füstölni! Nem tudják, hogy a nikotin ugyanúgy bekerül a véráramba amit eljut a fejlődő babához? És netán miután megszületik és sokat sír, az anya már mindent megtett a csitítás érdekében, de a gyerek még mindig nem nyugodott meg, nem tudja esetleg mi baja? - hallott már valaki arról, hogy neki is lehetnek elvonási tünetei? Durva, mi? Szóval lehet, hogy megérné kicsit elgondolkozni még akkor is, ha a saját egészségünkre legyintünk is, de ne mérgezzük már azt az ártatlan pici babát a saját gyengeségünk miatt. Ez a mai világ amúgy is ki van fordulva magából, nem is értem, minek pörgetem magam mások miatt. Talán mert érzékenyebbé váltam dolgokra, és újból azt hiszem, hogy az én dolgom megmenteni mindenkit. Régebben is voltak olyan pillanataim, amikor azt hittem "szupervumen" vagyok és képes voltam azért leszállni a biciklimről, hogy egy csigát odébb tegyek a fűbe, nehogy keresztül menjen rajta valaki. De élesztgettem már egeret is, szedtem el macskától madarat és gyíkot, szinte mindenkit szeretek megmenteni. Akkor is, és most is. Mindegy, hogy gyerek vagyok, vagy befelé hajlok a negyvenhez, a lényeg, hogy bennem van a segítő szándék. Ha már "baby is loading", hát nőljünk fel a feladathoz!